Varrós mesék- Erdei állatok filcbarátok

Az alvólecke

Süncike rossz alvó volt. A legrosszabb az Avar Oviban.
Forgolódott. Szipogott. Szöszmötölt. Dudorászott. És szinte sosem aludt a csendes pihenő idején.
Anyukája szerint az otthoni avarpaplanja alatt sem volt jobb a helyzet.
Egyszer szomjas volt.
Aztán fázott.
Máskor különös hangok zavarták a fülét.
Viszketett a jobb bokája.
Nyomta a vacka a hátát.
Megfájdult a feje.
Vége hossza nem volt a kifogásoknak, miért nem jön álom a szemére.
Róka óvó néni sokat törte a fejét hogyan segíthetne a kis süninek, aki előtt nagy feladat állt novemberben.
Teljesíteni az első Téli Álomkihívást.

  • – Aki egy órát nem bír egy helyben csukott szemmel tölteni, mit fog csinálni novembertől májusig?! –
    magyarázta Medve bácsinak az erdő legöregebb lakójának, mikor egyik nap összetalálkozott vele a réten. – Oh, oh – dörmögte az idős mackó – én háromszor is rekordot döntöttem ezen a kihíváson. És, bár már
    vénség létemre nekem is sajog itt-ott és nehezebb elkezdeni az alvást, ha elkezdtem, február kettőig elő
    nem jövök a barlangomból – Nem gondolt arra hogy… – kezdett bele Róka néni félénken – tovább adja a tudását?
  • -A tudásom? – kérdezte meglepettem Medve bácsi.
  • – Az elalvás tudását. Hogy olyan jól tud aludni. Nagy szükség lenne rá. Most éppen Süncikénél. Aranyos,
    okos kis süngyerek, csak az alvással nem boldogul – magyarázta lelkesen Róka néni.
  • – Éppenséggel ráérek – vakarta meg a füle tövét Medve bácsi – holnap reggel kezdhetünk is.
    Másnap Medve bácsi a megbeszélt időben ott is volt az óvoda előtt.
    Süncike kissé megszeppent a hatalmas medvétől, de miután az elmesélte neki, hogyan szokott vadkörtét
    szüretelni, ami az erdő legjobb csemegéje, kezdte megkedvelni az öreget.
  • Medve bácsi alvóbajnok. Háromszor is megnyerte a Téli Álomkihívást.
  • Én is lehetek bajnok? – ugrott egyet örömében Tüncike.
  • Miért ne? – mosolygott Medve bácsi – kezdjük is el a felkészülést!
    Süncike kényelmesen elhelyezkedett és hatalmas szemekkel figyelt.
  • Nos először is a legfontosabb kérdés: szeretsz aludni? – érdeklődött Medve bácsi.
  • Nem – válaszolta a kis sün.
  • Miért?
  • Mert unalmas.
    Az öreg medve megvakarta mindkét fülét.
  • Hát még ilyet nem hallottam.
  • Annyi mindent lehet csinálni alvás helyett. Fogócskázni. Kukacokat keresni a levelek alatt. Hangyákat
    számolni. Megnézni, elég pirosak-e a lehullott almák. Bámulni a felhőket, hogy úsznak a felettünk lévő
    égi pocsolyában. Átsétálni egy földi pocsolyán és utána megfigyelni meddig hagynak nyomot a talpaid…
    Süncike csak sorolta és sorolta mennyi tennivalója van, ahelyett, hogy egy helyben fekszik és csukott
    szemmel próbál nyugton maradni.
  • Megértem, megértem. De az a helyzet, hogy alvás közben még ennél is jobb dolgokat lehet csinálni.
    Például láttál már kockás pillangót? Ugróiskoláztál bárányfelhőkön? Csúszdáztál már üstökös csóváján?
    Úsztál-e versenyt ebihalakkal egy vízcseppben? Vagy kóstoltál málna ízű tejködöt?
    Süncikének tátva maradt a szája.
  • Amikor lefekszel aludni, nem az unalomba vackolod be magad, hanem besétálsz a legizgalmasabb
    helyre, ahol valaha is járhatsz. Az álmok közé. Minden lefekvésnél várnak rád. És minél több alvást
    hagysz ki, annál kevesebb lehetőséged van, hogy meglásd mit tartogat neked az Álmok Birodalma.
    A kis sün ezután minden délelőtt elment Medve bácsival gyakorolni.
  • A jó alváshoz fontos, hogy minden nap eleget szaladgálj, bár ezt egy ilyen fürge süngyereknek nem kell
    mondanom, tudom, hogy egy percre sem állsz meg. A gyomrod legyen mindig pont tele. Egyél lassan, jól
    rágd meg az ételt és ne egyél édes bogyókból sokat mielőtt lefekszel. Azoktól a gondolataidnak táncolni
    támad kedve a fejedben, aztán a gondolatok nem engedik majd aludni se a lábad, se a kezed, sem a
    szemeket. Mielőtt lefekszel, tedd a gondolatokat egy levélkére az ágyad mellé úgy, hogy hosszan kifújod

őket a szádon. Nem mennek sehova. Amikre szükséged van, pont ott lesznek a vackod mellett, amikor
felébredsz. Amire meg nincs szükség, azok hadd szaladjanak, amerre akarnak. A vackod legyen száraz,
szélvédett, kényelmes és jó hőmérsékletű. Ne vackolj soha olyan helyre, ahol sokan járnak, a legjobbak az
olyan kicsi lényeknek mint te a farakás, sűrű bokrok alja vagy egy levélkupac. Aludni a legjobb a kedvenc
párnáddal. Nekem egy moha párnám van, amit minden alvás előtt jól felrázok. Aztán végigtapogatom a helyem, nehogy kő vagy faág legyen a derekam alatt. Lefekszem. Körbenézek és szép álmokat kívánok a barlangomnak, a kedvenc sziklámnak Dininek, a repedésnek a vackom felett és a denevéreknek, akik a
barlangom egyik mélyedésében laknak. Becsukom a szemem. Beszívom a vackom illatát. Otthon illatú. Elképzelem, hogy cammogok a kedvenc ösvényemen az Álmok Birodalmába vezető úton. Érzem a talpaim alatt a finom puha avart. Tetszik, ahogy zörögnek a levelek. A Nap már lemenőben, kellemes langyos fénye megölel, mint az anyukám, amikor kicsi bocs voltam. Csak cammogok és hallom, ahogy az
Álmok Birodalmából jönnek felém az izgalmas új álomkaland hangjai. Még nem tudom mit hallok, de tudom, hogy valami vidám vár rám. Cammogok és számolgatom a lépéseket, egy kettő, egy kettő. Mire az Álmok Birodalmának kapujába érek, már általában alszom. Ha te mégsem aludnál el csak ülj le szépen a kapu tövében és várakozz rá, hogy kijöjjenek érted. Addig ezt a dalt énekeld:
Milyen hosszú, milyen széles az Álmok Birodalma,
milyen magas, milyen díszes vaskapu van rajta,
ha bemegyek várnak rám a mesésbeli álmok,
gyertek nyissátok a kaput, én már készen állok!
Süncike szeptember végére a legjobb alvó lett csoportban. Mindenkinek megtanította Medve altató dalát,
és nagyon büszke volt magára novemberben, amikor az első fagyok előtt Medve bácsi és Róka óvó néni is
elkísérte a Téli Álomkihívás előtti bevackolásra.

– Mesés álmokat – köszönt el nagyot ásítva Medve bácsi. – Aludj jól Süncike. Tudod, én egész télen ébren vagyok, vigyázni fogok rá, hogy senki ne zavarjon.
-Tavasszal pedig találkozunk – búcsúzott Róka néni.
Az égből szállingózni kezdett az első hó, ami hamar fehér dunyhával takarta be az alvó Süncike puha téli
vackát egy szép nagy rőzsekupac alatt.

Mese: Várfalvy Emőke

Illusztráció: Tóbiás Gyöngyvér

Ha szeretnétek ilyen kedves filcbarátokat, ti is meg tudjátok varrni.

Nézzétek meg a varrós csomagot itt: Erdei állatok párna varrós csomag és a varrós könyvet itt: Első varrós könyvem hogy el tudjátok készíteni ezeket a kedves filcbarátokat,

Hasonló bejegyzések