Így lesz az ábrándból valóság – élménybeszámoló az Azori Varrótáborról

Mondják, hogy egy alkotóknak érdemes időről időre elutazni, új embereket, új helyeket, új kultúrákat, új ízeket, dallamokat, illatokat megismerni, hogy mindig buzogjon benne az alkotó energia.

Szerintem erre nem csak az alkotóknak van szüksége, hanem mindenkinek, aki hosszú távon meg akarja őrizni a testi-lelki egészségét.
Ha az embernek családja, munkája, szóval jó szoros napi rutinja van, ráérő öt percében csak ábrándozik arról, hogy majd egyszer ő is megcsinálja. Elutazik. Kipróbálja. Megvalósítja. Aztán legyint: nincs nekem erre időm.
Végül jön a fordulópont. Ez volt esetemben Dávid, egy korábbi tanítványom. Az ő elutazása vetette fel bennem, mi lenne, ha tartanánk egy varró-alkotó-jóga-élménytábort új otthonában, az Azori-szigeteken. Ilyenkor az ember jót nevet. Dávid kiköltözve már a szigetre hívott: csináljuk.

Aztán megcsípi magát, mert tudja, hogy úgyis álmodik. Hát én nem álmodtam. És annyira beleszerettem a képek és Dávid lelkes beszámolói után a helybe, hogy azt mondtam, tudod mit, legyen.

Mindenki kiválasztotta az álomdarabját és bele is vetettük magunkat a szabásba. Miután megkapták a magukét az alkotó energiák, kirándulni indultunk és meleg fürdőt vettünk. Már itt is rácsodálkoztunk a sziget buja növényzetére, csodálatos hangulatára. A fürdés után még elsétáltunk egy hegyi tóhoz, ahonnan páratlan panoráma nyílt egy parányi szigetre.

Azt ezt követő napokon folytattuk a kiválasztott darab elkészítését és a sziget természeti kincseinek felfedezését. Élveztük a napot, az esőt és szelet is. Ellátogattunk az ananász farmra, ahol frissen kóstoltuk meg ezeket a mennyeien finom gyümölcsöket. Felkerestünk egy tea ültetvényt is, ahol belekortyolhattunk a helyi specialitásokba.

A termálvizes fürdőket több helyen és alkalommal is kipróbáltuk, voltunk a helyi Hévízen, ami egy csodálatos arborétumban található.
Bár én imádok a meleg termálvízben relaxálni, a legnagyobb élmény az óceánban való fürdés volt.
Van egy hely, ahol a forró édes víz betör a hűvös, sós óceánba és teljesen úgy éreztük magunkat, mintha valami igazán különleges hullámfürdőben lennénk. Az élményt fokozza, hogy a vulkanikus eredetű szigeten minden kő és szikla, sőt maga az óceánpart is fekete.
Az alkotás és a varázslatos kirándulások után a napot ízletes, helyi ízek színes kavalkádját felvonultató vacsorákkal és jó beszélgetésekkel zártuk.

Egy hét alatt megszámlálhatatlan élményben volt részünk, vízesésekben, tavakban és arborétumokban gyönyörködtünk, fürdők sokaságában mártóztunk meg és az esti nagy asztal körüli vacsorákon szinte baráti társasággá kovácsolódunk. Magával ragadott a sziget.

Az utolsó napra mindenki befejezte a választott portugál darabját. Táska, ruha neszesszer is készült, a legfiatalabb táborozó tizenegy évesen itt tanult meg varrni és sok szép alkotással tért haza.

Egy ilyen intenzív programokban bővelkedő tábort szervezni és levezényelni nem kis erőfeszítés, még úgy sem, ha az embernek olyan dinamikus, mindenre odafigyelő partnere van ebben, mint nekem Dávid. Akármilyen sok munka is volt benne, én abszolút feltöltődve és tervekkel tele tértem haza, tudva azt, hogy ennek a csodának mindenképpen kell legyen folytatása.
És lesz is…